Javaslom, hogy essünk túl először a Tarjával kapcsolatos kérdéseimen. Folyik még köztetek valamiféle jogi perpatvar?
  "Szerintem már minden kérdést elrendeztünk. Jó ideje semmit nem hallottam a dologról, de igyekeztem is, hogy úgy mondjam, tisztán tartani a kezem. Ha van is harc, azt a menedzsmenteknek kell megvívniuk. De nem hiszem, hogy folyna ilyesmi. A dolgok a helyükre kerültek."

Létezik ma valamifajta kapcsolat köztetek?
  "Nem. Utoljára úgy 2005 végén hallottam Tarja felől."

Később azért kialakulhat újra köztetek egy beszélő viszony?
  "Csak reménykedni lehet! De az az egész valahol olyan, mint egy igazán mocskos válóper, ami után az ember nem sok mindent tud mondani az exének. Persze ha összefutnánk valahol az utcán, odaköszönnék és meghívnám egy kávéra. Amúgy az időre kell bízni a dolgot. Meglátjuk, később mi lesz majd."

A tavaly kiadott lemezét hallottad?
  "Igen. Volt olyan kedves, hogy küldjön nekünk is. De eleve nem vagyok a karácsonyi dalok nagy rajongója, ez a probléma."

És azt a dalt hallottad, amit a jubileumi Nuclear Blast válogatáshoz énekelt fel?
  "Még nem, ahogy nem hallottam a Marco által énekelt nótát sem. Majd igyekszem valamikor előásni mindkettőt."

Nos, akkor váltsunk témát! Lefogadom, hogy jó páran ácsingóztak Tarja megüresedett helyére...
  "Vagy kétezer jelentkező került elő, méghozzá 55 országból! Nagyjából ötvenet tartottunk elég ígéretesnek ahhoz, hogy megkapják a Once CD instrumentális verzióját, és felénekelhessék a dalainkat. Végül az ötvenből tízzel személyesen is találkoztunk. Ennyit a puszta számokról..."

Voltak profi énekesek is a jelentkezők közt?
  "Igen, akadt pár, de megállapodtunk, hogy utóbb sem említünk konkrét neveket. Nem is volna fair húzás szerintem."

A beküldött CD-k végighallgatása nem lehetett nagy móka...
  "Azért tudtam élvezni, mert annyira más karakterű énekesek kerültek elő. Volt a CD-k közt egy rakás szar is, elismerem, de akadtak igazán jók is. Meg persze egy sor olyan, amiket a két véglet közé sorolhattunk."

A végén tehát csak tíz jelentkező maradt, velük személyesen is ütköztetek. Mi miatt döntöttetek Anette mellett?
  "Elég hosszas és nagyon komoly megbeszélést tartottunk az összes jelentkező végighallgatása után. Voltak kiugró tehetségek, de utólag mégis azt mondom, hogy a végső döntés picit sem volt nehéz. Jöttek ezek az aranyos lányok, ezek az igazán aranyos hangok, de a legjobb, ha az ember ilyenkor a szívére hallgat. A végső döntés tehát a szív alapján született."

Az utolsó körben voltak Tarjához hasonlítható hangok?
  "Igazából nem, mert eleve nagyon mást akartunk. Rengeteg operás hangú lány jelentkezett, de kezdettől fogva tudtuk, hogy nem Tarjás hangot akarunk. Tehát nem egy klasszikus képzésen átesett énekesnőt kerestünk, mert tudtuk, hogy akármilyen kincsre lelnénk, sokan csak gagyi Tarja-kópiának tartanák. Egyedül abban volt ráció, hogy valami egész más karakterű hangra leljünk."

Anette zenei múltjáról mennyit tudtatok?
  "Tudtuk, hogy énekelt más csapatokban is, de azok ma már nem aktívak, így szabadon, kötöttségek nélkül jöhetett."

És ha egy másik csapat tagja lett volna? Akkor mi történik?
  "Akkor egyeztetni kellett volna az elképzeléseket, az időbeosztást. Erre nincs általános szabály. Attól függ, milyen jellegű a csapat..."

Egy Svédországban élő svéd lány lett az énekesnőtök. A távolság nem okoz majd gondot?
  "Biztosan nem, hiszen kétórányi repülőútról van szó. 2001 elejétől Tarja két éven át élt Németországban, és akkoriban is rengeteget koncerteztünk, mégsem okozott ez galibát. A világ kisebb, mint gondolnánk. Csak szervezés kérdése az egész..."

És mi a helyzet a köztetek zajló kommunikáció terén?
  "Folyamatosan tanul finnül, és az a helyzet, hogy egyre jobban megy neki. A káromkodásokat persze már mind ismeri! Szívja magába az új szavakat, és sokat is dumálunk. Ha marad ez a tempó, akkor jövő ilyenkor már folyékonyan nyomja majd a finn nyelvet. Az én svéd tudásom például ettől messze elmarad..."

Itt az új lemez, lesz nagy turné is. Már elkezdtétek a konkrét zenekari próbákat?
  "Igen, úgy két hete beindultak a próbák, és még vagy két hétig ez a fő program. Jelenleg minden nagyon süti! Különösen az tetszik, ahogy Anette a régi dalokat nyomja. Ettől kissé mi is fáztunk, de jóval kevesebb a melónk, mint gondoltuk volna. Nagyon bírjuk az Anette-féle változatokat. Komoly változások lesznek ezen a téren, nyilván sokkolni is fogunk néhány rajongót, de én arra kérnék mindenkit, hogy azért egy esélyt adjon a dolognak."

Ez elég érdekesen hangzik...
  "Hát még milyen érdekes lesz a színpadon, ha-ha! Az opera a múlté. De úgy érzem, hogy már a Wishmaster után elhagytuk az operát. A Century Child-tól már nem is operásan énekelt Tarja, úgyhogy ez a változás annyira nem radikális."

Hallottam már olyan vélekedést is, hogy az operás ének eleve szűkítette a zenei lehetőségeiteket...
  "Nem is tudom. Nagyon is megkülönböztethetővé tette a bandánkat, az tény, ugyanakkor sokak számára a mostani ének emészthetőbb. Biztosan el fogunk veszíteni egy rakás rajongót, de remélhetőleg érkeznek a helyükre mások is az új énekesnő miatt."

Anette turnézott már korábban?
  "Ilyen kaliberű turnén még sosem vett részt. Ugyanakkor egész életében színpadon énekelt, és musical főszereplőként is voltak sorozatos előadásai. Alig pár éve például 40 fellépést nyomott le egyhuzamban, úgyhogy nem tekinthető zöldfülűnek. Viszont ez az öt hét a turnébuszon hoz majd jó néhány újdonságot neki is. Reménykedjünk, hogy kibírja majd!"

Na igen, nem lesz könnyü ennyi őrült finnel...
  "Anette meg egy őrült svéd lány, úgyhogy jól fogunk passzolni egymáshoz!"

Mi az, amit a legjobban bírsz benne?
  "Egy csomó vonzó tulajdonsága van. Először is hihetetlenül imádom a hangját! Annyira természetes, annyira sztorimesélős, tényleg mentes minden megjátszástól. Valóságos és tiszta a hangja. De a személyisége is lebilincselő. Talán még sosem találkoztam ennyire nyitott személyiséggel. Roppant könnyű kijönni vele. Sokat megtapasztalt már az életből, jót és rosszat egyaránt, de két lábbal áll a földön és tisztában van önmagával, a képességeivel. Nem is tudom elképzelni, miféle titkokat rejthet még az egyénisége, de ha van is ilyen, a következő két év során biztosan megismerjük azt is."

Jelenleg épp Hollandiában tartózkodsz egy promó-körúton. Az interjúk során milyen visszajelzések jönnek az új dalokra?
  "Hihetetlenül pozitívak! Erre nem is számítottam. Vagy 280 interjút adtam eddig az új anyag kapcsán, és mindössze két igazán negatív véleménnyel találkoztam. Ez azért bátorító, nem igaz? De a rajongók túlnyomó többsége is nagyon nyitott. Nyilván vannak olyan Tarja-hívők, akik köpködni fognak ránk, de hadd tegyék. Az új kislemez, az Amaranth két nap alatt lett aranylemez Finnországban, ez is jó jel. Izgalmas napokat élünk, amíg ki nem jön a lemez, mert most szinte bármi megeshet."

Az a két újságíró, aki keményen kritizált benneteket, mibe kötött bele?
  "Főleg az új énekesnőbe. Az egyikük azzal jött, hogy Anette mindent lerombolt, amit a Nightwish eddig képviselt, és most már mi is csak egy kutya közönséges heavy metal csapat vagyunk. Szóval, sikerült megosztanunk a tábort... Vannak jó páran, akiknek bejön a friss hang, másoknak meg abszolút nem. Az utóbbiak szerint a csapat karaktere tűnt el Tarjával együtt."

Az új dalok már jóval Anette felbukkanása előtt megszülettek. Sokat kellett változtatni rajtuk a stúdióban?
  "Semmin sem módosítottunk. Anette minden egyes sort pontosan úgy énekelt fel, ahogy azt kiterveltem a nóták megírásakor. Nem kellett semmiféle kompromisszumot kötnünk."

Az új dalokban kevesebb lett a női ének, viszont tovább nőtt Marco szerepe. Ez tudatos lépés volt a részedről?
  "Egyáltalán nem volt tudatos, ez inkább a stúdiómunka során alakult így. Rá kellett döbbennünk arra, hogy vannak olyan szövegrészek, amiket nem lenne szerencsés Anette szájából hallani, mert nem hozzá passzolnak. Ezeket mind Marco énekli. Ilyen van például a Bye Bye Beautiful és a The Poet and the Pendulum nótákban. Aztán ott a The Islander dal, amit Marco írt, és ezt eleve ő akarta előadni. Tehát aláírom, hogy Marco szerepe megnőtt, de ez nem valamiféle kitervelt húzás volt."

Ha csak a zenét vesszük, a korábbi Nightwish anyagokhoz képest milyennek látod az új dalokat?
  "Szerintem ez szimplán a Once album folytatása. Ugyanúgy ott vannak az igazán kemény témák, a zúzós gitárok, a basszus, a dob, a nagyzenekar, vannak kórusok, szimfonikus elemek. Keménység, líra, minden ott van a dalokban. Természetes a fejlődés... Talán egy kicsit változatosabb lett az új anyag, minden irányban jobban elmozdultunk a szélsőségek felé."

A Dark Passion Play cím mögött van valami rejtett mondanivaló is?
  "Igen, de ezt mindenkinek magának kell megfejtenie. Szerintem a zenét és a költészetet is, annak gazdagságát, nem szabad leegyszerűsíteni. A hallgató döntsön felőle, alakítsa ki saját véleményét. Nekem is van egyfajta értelmezésem a címre, de ezt megtartom magamnak. Amúgy ez nem egy konceptlemez, minden dal külön történet. Talán azt is lehetne mondani a cím kapcsán, hogy három szóban így lehetne legjobban jellemezni az egész lemezt. És magát a zenekart is.

Van olyan szöveg a lemezen, amit egyenesen inspiráltak a Tarjával történtek?
  "Igen, a Bye Bye Beautiful szövege ilyen. Ez amolyan Tarjának szóló búcsúdal, de abszolút nem a harag vagy a gyűlölet szülte. Nem olyan agresszív, mint amilyennek tűnhet, amikor először meghallod Marco hangjával. Inkább egy keserédes, szomorkás hangulatú búcsúnóta arról, hogy miért esett meg ez az incidens, amiben végül is senki sem ártatlan."

Örülök, hogy szóba került ez a dal, mert számomra kicsit olyan, mintha a Wish I Had an Angel második része lenne. Ebben is óriási a slágerpotenciál...
  "Egyetértek, de ez tök véletlenül alakult így. Mindig igyekszem új dolgokba fogni, elkerülni, hogy újra megírjam ugyanazt a dalt, ezek azonban tényleg tesó-nóták! Ugyanakkor egész más sztori kapcsolódik hozzájuk. Mellesleg a Bye Bye Beautiful lesz a következő klipnótánk."

Mikor készül el hozzá a klip?
  "Az már készen is van! Zenekaros videó lesz, de nagyon mókás és ironikus is! Olyasmi lesz, amire tőlünk senki sem számít. Teljesen le fogsz döbbenni te is! A mostani klip, az Amaranth viszont tipikus Nightwish. Ez az eddigi legjobb videónk, gyönyörű képekkel és finom szimbolizmussal. Maga a nóta azonban nem igazán reprezentálja az egész lemezt. Ez egy szégyentelenül fogós slágerdal, miközben az albumot az eddigi legsötétebb, legsúlyosabb Nightwish lemeznek érzem."

Meglepő az indítás ezzel a csaknem 14 perces epikus dallal, a The Poet and the Pendulummal. Hogyhogy ez lett a nyitónóta?
  "Mert már létezett a Meadows of Heaven, amit mindenképp utolsó dalnak szántunk. Annál tökéletesebb befejezést nem tudtunk elképzelni. Viszont egy ilyen hosszú dal, mint a The Poet and the Pendulum, csakis egy album legvégén, vagy a legelején tud érvényesülni. Maradt a lemez eleje... Mellesleg ez a kedvenc számom az albumról. Precízen összefoglalja az egész anyagot, ráadásul a borítón látható matematikai ingához is kapcsolódik. A szöveg egyfajta összegzése mindannak, ami 2005 óta velem történt."

Elég nyomasztó a vége...
  "Sosem ölném meg magam, maximum egy szövegben! Szeretem a világot, de néha az ember bele tud zuhanni egy igazán sötét verembe... És olyankor nem árt, ha megszületik egy ilyen nóta."

Melyik dalokat érzed még igazán közel magadhoz jelenleg?
  "Most épp ilyen a Meadows of Heaven, a Sahara és a The Islander. Alig várom, hogy végre élőben is nyomjuk majd ezeket, noha a Meadows of Heaven aligha kerül be a programba a kórusok és a népi hangszerek miatt. A The Poet and the Pendulummal viszont megpróbálkozunk, persze úgy, hogy a kórus meg a szimfonikus téma szalagról szól majd."

Érdekes, hogy ezen az albumon megjelentek a kelta zenei elemek is...
  "Ez valahol elkerülhetetlen volt, miután szisztematikusan végigvettük, hogy milyen elemekhez nem nyúltunk még. Mindig is imádtam a skót duda vagy a hosszú furulya hangját, és jól is illeszkednek az adott dalainkhoz."

Ugyan vízjeles előzetes CD-ket használt a kiadótok, mégis jóval a megjelenés előtt kikerültek az új dalok a Netre...
  "Ez elég nagy szívás. De nem is a lemezeladás miatt, mert az emberek szerintem így is megveszik majd a CD-t. Inkább az zavar, hogy így elvész egy új CD misztikuma. Innen-onnan összeszedegetett részletek alapján ismerik meg sokan az új dalokat, ráadásul többnyire jó szar minőségben, és persze borító és szövegek nélkül. Olyan, mintha már előre szétszednék az egész anyagot, és ez az, ami idegesít."

Ami a turnézást illeti, mi várható ezen a téren tőletek?
  "Október elején már beindulunk, és az a terv, hogy egészen 2009 őszéig turnézni fogunk. Ez tehát egy jó kétéves körút lesz, persze kisebb pihenőkkel. Az amerikai és skandináv állomások már biztosak, a többi mostanában alakul ki. Januárban megyünk Japánba, Ausztráliába, Hong Kongba és Taiwanra is, aztán jön egy igen masszív Európa-turné februártól áprilisig. Természetesen lesz magyar koncert is, de a részletek még nem publikusak."

Ha egy nagyobb metal banda elé elmehetnétek játszani, melyiket választanád?
  "Mondjuk a Metallica elé? Ha-ha! Számomra ma is az minden idők legnagyobb bandája. Ráadásul nálam ők indították be ezt a heavy metal dolgot, úgyhogy az egész életemmel tartozom nekik. És még szeretem is őket!"
 

Hányszor láttad már a Metallicát?
  "Eddig még csak kétszer sikerült, legutóbb úgy egy hónapja Helsinkiben. Óriási buli volt!"

Zárásként már csak egy kérdés... Mennyire változott meg a személyiséged az évek során?
  "Szerényebb lettem, egyúttal egy kicsit cinikusabb is, de ezt leszámítva semmi sem változott. Ez persze az én véleményem, de a környezetemet kéne kérdezni, ők biztos jobban tudják a kérdésedre a választ!"